A Grassi család

 

Olaszok vagyunk, nem kicsit, nagyon. Északról, na nem a sarkkörről, csak innen Trevisoból. Onnan hoztuk a bor és a szőlő szeretetét még ’96-ban. Itt meg még jobban megszerettük- jó ez a vidék, na! Szépek az olasz lányok, de a magyarok még szebbek, hoppá-hoppá, egy újabb érv.

Szeretünk jókat enni és inni- különösképpen, ha vendég is van hozzá. Szerencsére van. Szeretjük a jó borokat- tulajdonképpen csak azokat szeretjük. Ezért gyakran isszuk a sajátunkat, na meg kéznél van, meg van belőle bőven, pedig pusztítjuk rendesen. A pezsgőt is szeretjük. Csináltunk is gyorsan, két év múlva kiderül milyen. Reméljük, nem csesztük el, szomorúak lennénk, na meg szomjasak.

A vidámhangú, csupamosoly nőci, akivel találkozol, ha az irodában jársz, Anna. A telefont is ő veszi fel. Kicsit olasz, kicsit magyar vagy inkább nagyon olasz, kicsit magyar. Imádjuk, ahogy főz. Sok mindenért szeretjük, de a rizottójáért mindenképp. Meg a citromos tortájáért. Meg a panna cotta-járté. Mondom én, hogy sok mindenért!

És itt vannak a generációk, sorban a 4.;5.;6. Mind borász. A legkisebb is, pedig alig múlt 11. Juve csatár lesz vagy borász, majd kiderüli. Vagy mind a kettő, az is belefér. És ott van a kis balerina, aki ha egyszer szögre akasztja a topánkáját, reméljük borász lesz… Nagyon büszkék vagyunk rá. Jól kóstol, nagyon jól, pedig még csak 18. Az orra az apjáé, minden más az anyjáé. Most Uri készíti a borokat, Papa meg a szőlőben van. Ott ő a góré- igazából mindenhol ő, de néha elhisszük, hogy mi is azok vagyunk. Pedig nem, nagyon nem. Megszállott és már mi is azok vagyunk. Sokszor kezdtünk szüretet vasárnap, mert akkor volt pont jó a termés. Pont jó. Pont vasárnap. Még a húsleves előtt. Még jó, hogy nálunk nincs húsleves, de van pasta. Az legalább olyan komoly dolog! És permeteztünk is hajnal kettőig, mert éppen kellett. Volt, hogy más földjét is megműveltük, pedig nem kérték –tulajdonképpen elnéztük, Uri nézte el. De a tulaj örült. Azt mondta: nagyon szépen dolgozunk. Azóta van neki is szőlője – pedig nem akarta. Olaszok vagyunk, na, van egy kis gondunk a magyar nyelvvel. Most már nem annyira, na de az elején…. Jók a borok, mondtam már? Meg a hangulat is. A tufa is jó, de az meg kit érdekel, pedig abból van a pince, ami elég lézer. Gyere, megvitatjuk, meg is mutatom! Jó kis csapat ez, igazából család, egy jó nagy család.”

A jó borhoz jó szőlő kell, mondták, hisszük, tudjuk… törekszünk egy a hagyományokra építkező megújuló borászat létrehozására. Igyekszünk, a borvidék adottságaihoz illő sajátosan helyi borokat készíteni, csak olyan olaszosan, olaszosan lazán. Szerencsések vagyunk, hogy itt művelhetjük szőlőinket és alkothatunk maradandót. Alkothatnánk, ha maradna. De ritkán marad, az sem sokáig. Megisszák vagy mi isszuk meg, a lényeg hogy megigya valaki.

HITVALLÁSUNK

A jó borhoz jó szőlő kell, mondták, hisszük, tudjuk… törekszünk egy a hagyományokra építkező megújuló borászat létrehozására. Igyekszünk, a borvidék adottságaihoz illő sajátosan helyi borokat készíteni, csak olyan olaszosan, olaszosan lazán. Szerencsések vagyunk, hogy itt művelhetjük szőlőinket és alkothatunk maradandót. Alkothatnánk, ha maradna. De ritkán marad, az sem sokáig. Megisszák vagy mi isszuk meg, a lényeg hogy megigya valaki.