A pince

 

Ami inkább csak egy lyuk. Egy lyuk a hegyben. Tulajdonképpen sok lyuk, amik alagúttá gabalyodtak össze. Ahhoz, hogy pince legyen, bor is kell. De nem csak úgy beleöntve, mint egy medencébe, hanem hordókba és tartályokba töltve. Katonás rendben, szépen egymás mellett. Sok tartály van. Úgy 6000hl-nyi. Mosni is sok, de legalább fér bele. Hordó is van, nem is kevés, abban is van bor bőven.

Komoly a technológia, olaszból hoztuk. Olasz technológia, magyar szőlő- szép házasság ez! A gyerekek is szépek! Mondjuk nem minden évben… Hol kicsit, hol meg nagyon szépek.

A pince a dombon van, fent a tetején, vagy majdnem a tetején, minden esetre nagyon fent. Ott, ahonnan minden legurul. Labda, hordó, borospalack, darus kocsi is. Magától. Nem volt kicsi, ellenben bazi nagy és nagyon legurult. A kis Suzuki bánta. Már van helyette másik, merthogy lapos lett. Nagyon lapos. Hisz a darus kocsi legurult, nagyon legurult, és miután legurult, eldőlt.

De azóta van parkolónk, az mondjuk egyenes. Meg a teraszok is. És szép a kert. Olyan olaszos, olaszosan vagány. Ahol jó meginni egy fröccsöt, vagy két fröccsöt. Na jó, itt berúgni is király! Vagy csak úgy bámulni a panorámát, merthogy az is van. Nem is akármilyen!

Voltak már itt kevesen- mondjuk ketten. Úgy is jó volt. Végigkóstoltunk mindent. Sokan is jöhettek! 200 főig jók vagyunk. Olyan elegánsan jók. De voltak itt már 1600-an is. Mondjuk az nem volt kevés, na, az egy jó buli volt! Nem is akartak elmenni. Mondjuk mi sem!  Azóta tudjuk, hogy nálunk a napfelkelte is király.